Kovács Emőke: Eltörölni a föld színéről… A fővárosi Regnum Marianum templom tragikus története

A Regnum Marianum templom története szinte egyedülálló Budapest, de nemzetünk történelmében egyaránt. A kommunizmus idején ugyanis felrobbantották, megsemmisítették, megpróbálták a vallással együtt kitörölni a nemzeti emlékezetből. Végül mégsem sikerült, mert a Regnum Marianum eszmeisége tovább élt. Most ennek az emblematikus szakrális helynek a sajátos történetét mutatjuk be.

A templom története egészen a 19. század végéig nyúlik vissza, amikor kilenc katolikus pap, Prohászka Ottokár (1858-1927) tanítványai megalapították a Regnum Marianum, azaz a Mária országa mozgalmat. Céljuk a szociálisan, kulturálisan elmaradott területeken, így a fővárosban Chicagonak nevezett Damjanich utcai, városligeti részen az evangelizáció, a hit terjesztése által az ifjúság felemelése volt. Mindennek reményében Mailáth Gusztáv (1864-1940) erdélyi püspök vásárolta meg 1901-ben a Damjanich u. 50. szám alatt található épületet, amely a Regnumos közösség központja lett. A Városliget szélén álló templom felépítését maga Prohászka Ottokár indította el, mégpedig a Tanácsköztársaság bukását követően, egyfajta jelképként, hogy megszabadultak a bolsevik diktatúrától. Az alapító okirat beszédesen hangzik és egyben meg is pecsételte az épület későbbi sorsát: "Emeljük e templomot, hogy maradandóan emlékeztessen mindenkit a vörös rémuralom borzalmaira, melyeket ránk zúdított egyházunkról és hazánkról megfeledkezett hűtlenség, önzés és gyűlölködés. Emeljük e templomot, hogy a megcsonkítás és anyagi romlás közepette fennen hirdesse és szolgálja az ezer éves integer-Magyarország, a történelmi Regnum Marianum gondolatát."

Az épületet végül Shvoy Lajos (1879-1968) püspöksége idején szentelték fel, kinek sokrétű tevékenységéről így szólt egy 1927-ben született újságcikk: "A kommün után, amikor megindult az új fővárosi plébániák szervezése, egyhangúlag választotta meg a főváros közgyűlése Shvoy Lajost az új Regnum Marianum plébánia plébánosává. Mint ilyen, a plébánia élén elsősorban szociális működést fejtett ki és különösen emlékezetes az a nagyszabású és teljes sikerrel keresztülvitt akciója, amelynek célja az volt, hogy az egyházközség területén levő szegény gyermekeket ne külföldön, hanem Magyarországon nyaraltassák. Ő irányította a kommün után a szegény fővárosi lakosság érdekében megindult élelmezési akciót és megteremtette a "Szent Őrangyal" gyermekotthont, a katolikus karitatív tevékenység egyik értékes intézményét. Élete főmunkájának azonban a Regnum Marianum teljes kiépítését tekintette és nagyrészben az ő fáradhatatlan buzgalmának köszönhető, hogy az egyházközség két évvel ezelőtt a Városligetben lerakhatta az új plébániatemplom alapkövét."

A Kotsis István (1889-1980) neves építészet tervei alapján elkészült neoromán stílusú, olasz és dél-francia építészeti elemeket ötvöző szép kivitelezésű templomot 1931. június 14-én szentelte fel Serédi Jusztinián (1884-1945) hercegprímás. A két háború közti időszakban – az eredetileg Magna Domina Hungarorum elnevezésű– Regnum Marianum fontos centrumot képezett a katolikus hívők körében. Egyfajta szimbólummá, élő és éltető, a fiatalokat felkaroló közösséggé vált.

Az építmény, csodával határos módon a második világháború idején épen maradt, de a kommunista ideológia előretörésekor "elesett". Ugyanis azon a Felvonulási téren helyezkedett el, amely a központi pártesemények fontos helyszínévé vált a kommunizmus idején. Mindszenty József (1892-1975) 1948-ban még egymillió hívő előtt tartott itt egy nagy beszédet. Ez a tény különösen felbőszítette az akkor már hatalomra törő kommunista vezetést, kiknek döntése értelmében a templomot 1951 szeptemberében – városrendezési tervekre hivatkozva – felrobbantották. A templomot azonban – vasbetonszerkezete miatt – nehezen tudták megsemmisíteni. Szükség volt kézi erőre is, amelyhez a korabeli források szerint recski, kistarcsai rab-munkásokat alkalmaztak. Először leverették a Szent Koronát, a templom belsejét aláállványozták, amit végül meggyújtottak. Ezután történt meg a végzetes robbantás. Azonban nemcsak az épület konstrukciója miatt ütköztek akadályokba: emberi élőlánc is próbálkozott tiltakozni a bontás ellen. Sokukat ezt követően kényszermunkatáborba zárták, állásvesztéssel büntették.

Végül csak a belső berendezés egyes darabjait (padsorokat) tudták megmenteni, amelyek a terézvárosi Szent Család templomba kerültek. Az oltárok szobrait, a képeket, a szenteltvíztartókat a Damjanich u. 52. szám alatt található regnumos kultúrterembe menekítették át. Kezdetben a hivatalos kommunista álláspont az volt, hogy a templomot másik helyen újraépítik, ami természetesen nem történt meg.

Az egykori templom helyétől nem messze, a Felvonulási térre átnevezett területen, a "generalisszimusz" gigantikus szobrát állították fel, ahol évről-évről rendszeresen lezajlottak a propagandisztikus nagygyűlések. A templomot eltörölték a föld színéről, s ez volt a cél a regnum közösség tagjaival is. A regnumi atyák csak illegalitásban működhettek, immáron kiegészülve lányközösségekkel és 18 éven felüli tagokkal egyaránt. A regnumi atyák ellen nemcsak Rákosiék, hanem Kádárék is indítottak koncepciózus pereiket. A "puhának" hazudott szocializmus idején hosszú börtönévekre kárhoztattak 13 regnumos papot és 3 laikus vezetőt.

Sztálin halálát követően, majd az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a nagy diktátor szobrát ledöntötte a népakarat. Azonban Kádárék nem feledték az egykori alapítóokirat tartalmát: bosszúból a Tanácsköztársaság 50. évfordulóján felavatták a zászlót lobogtató vörös matróz szobrát, amely 1991-ig állt e helyszínen. Ennek a szobornak egyébként egy megmaradt regnumos oszlopcsonk lett a talapzata, amit a sok rombolás ellenére sem tudtak elpusztítani. S ha azt gondolnánk, hogy további pusztítást nem lehet végezni a helyszínen, akkor tévedünk. 2002 novemberében öt diák elfűrészelte az emlékkeresztet, a talapzatra pedig a Budapesti Felszabadító Gárdafelirat szöveget festette fel, ötágú csillaggal.

2000-ben egy nagy fakeresztet emeltek a helyszínen, de folyamatosan napirenden volt az újjáépítés gondolata. Ekkorra azonban már állt a zuglói Zoborhegy téren az új Regnum templom, melyet 1995-ben szenteltek fel. A zoborhegyi plébánia kertjében megtalálhatjuk a mementokat: az elpusztított templom történeti leírását, vázlatokkal, fotókkal. A régi Regnum bejáratánál Csengery Antal (1822-1880) politikus-történész szobra állt, amelyet 1950-ben átszállítottak az Almássy térre, ahol most is áll.

Az egypárti diktatúra a Regnum szent építményét megsemmisítette ugyan, de mégsem tudták teljesen eltörölni őket, hiszen a rendszerváltoztatás után a szervezet újraéledt és napjainkra már több ezer tagot számlál. Ebben a közösségben kapott életre szóló muníciót Balás Béla kaposvári püspök és Bábel Balázs kalocsai érsek is. Hiszen a kommunista diktatúra hiába hitte magát emberfelettinek és megdönthetetlennek, hiába döntött romba felszentelt épületeket, a Regnum Marianum eszméje generációkon át öröklődött, tovább él és hagyományozódik.

Mára már csak egy szimbolikus csonk, valamint egy kereszt és felirat jelzi a kommunista diktatúra elborzasztó tevékenységét, amelyet talán csak az feledtetne, ha méltó emlékhely állna az egykori fogadalmi templom helyén.

Felhasznált irodalom:

• Dobszay János: Így vagy sehogy! Fejezetek a Regnum Marianum életéből. Regnum Marianum Kiadó, Budapest, 1991.
• Dobszay János: Mozaikok a Regnum életéből. Corvinus Kiadó, Budapest, 1996.
• Emődi László: A Regnum Marianum története 1900- 1970. Regnum Marianum Kiadó, Budapest, 2016.
• Hetzmann Róbert: A Regnum Marianum-templom története. Magyar Patrióták Közössége, Budapest, 2017.
• Shvoy Lajost a pápa kinevezte Székesfehérvár püspökévé. 8 Órai Újság, 1927. jún. 1. 1. p.

A publikáció a Barankovics Akadémia Alapítvány NEAO-KP-1-2023/6-001177 számú pályázata keretében valósult meg.