Kovács Emőke: „Ego sum, via, veritas et vita” - a Szent István Bazilika története

A főváros szívében található Szent István Bazilika fontos helyszíne Budapestnek: kultikus és szakrális tér egyben. Mára világszerte ismert turisztikai látványossággá vált. Jelen írásban építésének és fennállásának érdekes történetét mutatjuk be.

A főváros harmadik, az ország negyedik legmagasabb, 8000 fős befogadóképességű épületének jelmondata: "Ego sum, via, veritas et vita", azaz "Én vagyok az út, az igazság és az élet…" örökérvényűen – több mint száz esztendeje – hirdeti a krisztusi alapvetést.

A tervezés, építkezés regényes története

A Szent István Bazilika építésének története kapcsán egészen a 19. század elejéig szükséges visszatekintetünk. Egy merőben más városképről beszélhetünk ekkortájt, jóval Pest-Buda 1873-as egyesítése előtt járva. Ekkoriban már megszületett egy városrendezési terv, mely Hild József (1789-1867) nevéhez fűződik és a monumentális templom megtervezésére is a kiváló magyar építészt választották 1845-ben. A templom megvalósítása az 1848-1849-es szabadságharc miatt néhány évet csúszott, de 1851-ben elkezdték az igen "kalandos" kivitelezést.

Az eredeti elképzelések szerint a minta a grandiózus és világhírű firenzei dóm lett volna, de mindez túlmutatott az akkoriban igen kis lélekszámú Pest anyagi lehetőségein. Hild József terve valóban kilencosztatú, klasszicista bazilika lett volna, de végül egy négytornyú, középkupolás terv megvalósításába kezdtek. A gondok azonban már az építkezésnél megmutatkoztak: a pillérek külső rétegét tudták csak téglából kivitelezni, a belseje mészkő lett, mert az addigra összegyűjtött adományokból csak ezt sikerült fedezni. Időközben Hild József 1867-ben történt halála miatt egy másik híres építész folytatta a bazilika kivitelezését. Ybl Miklós (1814-1891) érzékelte a kivitelezésben rejlő problémákat, ezért döntött az építés leállítása mellett. Javaslatát azonban nem fogadták el, így a pillérek megrepedésével 1868. január 22-én a kupola összedőlt. A korabeli Pesti Napló ekképpen tudósította a szomorú eseményt: "Az épülő lipótvárosi bazilika kupolája tegnap a délutáni órákban beomlott. Már a déli órákban ingadozni kezdettek az oszlopok, rögtön eltávolíttattak a munkások. Négy óra felé előbb a Dunára néző rész, később a másik oldal összeroskadt."

Ybl Miklós ezt követően igen akkurátus módon, új terveket rajzolt, neoreneszánsz, két harangos, kupolás épületet álmodott meg, amelynek homlokzata a Duna irányába tekintett. Természetesen ez az időszak már a dualizmus és egy új városkép születésének kora: az Andrássy út kiépülése, a modernkori főváros történetének kezdetei. Ebbe az új városképbe illesztette terveit Ybl Miklós is, kinek határozott elképzelései alapján végül az építkezés 1889-ben zárult le, amikor a kereszt is felkerült a hatalmas építmény tetejére. A Pesti Hírlap 1889. október 20-án részletesen beszámolt minderről, hírt adva az épület adatairól, jellegzetességeiről: "A váci-körút elején nagy néptömeg gyűlt össze ma délelőtt 11 óra tájban. Ekkor tűzték fel ugyanis a keresztet a lipótvárosi bazilika hatalmas kupolájára, s ennek a keresztnek csúcsa ma a legmagasabb pont a fővárosban, lévén a váci-körút földszinétől 96 méternyi magasságban. A fővárosban eddig a ferencvárosi templom tornya volt a legmagasabb s ez csak 65 méter, a bazilika keresztje tehát 31 méterrel magasabb ennél. S a kereszt nem is a tornyon, hanem a kupolán van, melynek belső része boltozatos fal, külső része azonban tiszta vasszerkezet. A kupola 51 méter magasságban kezdődik s egymaga 45 méter magas. Alul 22 méter átmérőjű, fölfelé azonban mind karcsúbbá válik s aranygombja már alig egy méter szélességű. A kupola a modern gépészeti technika vívmányainak felhasználásával a Schück-féle vasöntöde és gépgyárban készült, szintúgy a gomb és a kereszt is. A kupola úgy van konstruálva, hogy a hideg és melegben történő elváltozások nem érintik s a szélben való rágása dacára is teljesen szilárdan áll. Összes súlya különben a roppant vasalkotmánynak ezer méter mázsa."

De a belső tér kialakítását – 1891-ben bekövetkezett halála miatt – Ybl Miklós már nem érhette meg. A befejezés Kauser József (1848-1919) feladata maradt, kinek nevéhez a főoltár kialakítása köthető. A templom felszentelése végül 1905. november 9-én zajlott le, egy évre rá pedig Ferenc József (1830-1916) osztrák császár és magyar király is jelen volt a zárókő elhelyezésének ünnepélyes ceremóniáján.

A Szent István-kultusz

A Bazilika nem csak az ország egyik meghatározó katolikus szentélye, hanem a Szent István kultusz fontos emlékhelye is egyben. Pedig a templom eredetileg Ausztria és a Habsburgok védőszentjének, Szent Lipótnak szenteltetett fel. A változtatás Kauser József építésznek és Lollok Lénárd (1848-1923) plébánosnak köszönhető, akik a millennium évének emelkedett hangulatában sikerre vitték az átnevezést és Szent István előtt tisztelegve szentelték fel az addigra már elkészült épületet. Leginkább a Bazilika belsejének díszítésében követhető nyomon a Szent István hagyomány, melynek egyik legszebb példája a Stróbl Alajos által elkészített Szent István szobor A szentély boltozatán a Szent István mondakör fejezetei tűnnek fel, Mayer Ede reliefjein. De nem csak államalapító uralkodónk, hanem az Árpádházi szentek is központi szerepet kaptak, megtekinthetjük itt Szent Gellért, Árpád-házi Szent Erzsébet szobrát és Fadrusz János Szent Lászlóról készített munkáját. Meghatározó helyen, a déli oltáron, kiemelkedő magyar festő által készített remekmű látható: Benczúr Gyula a Szent Korona felajánlása című munkája a hazai Mária-kultusz reprezentatív műve. Benczúr Gyula mellett a szentély és a nagykupola elkészítésében Lotz Károly, Székely Bertalan, Than Mór és Aggházy Gyula festőművész is közreműködött. A festmények, reliefek, mozaikokon kívül mindenképp említést érdemel a díszes szószék, melyet maga Kaiser József készített, de hasonlóképp a gyönyörű orgona, Angster József gyárából és Róth Miksa szemet gyönyörködtető üvegablakai. Elmondható tehát, hogy a Szent István Bazilika külső és belső tereinek megalkotásában a magyar építő- és képzőművészet színe-java szerepet játszott. A képi ábrázolások mellett a Bazilika őrzi a Szent Jobbot, azaz Szent István király kézereklyéjét az erre a célra 1971-ben kialakított kápolnában.

Meghatározó események

A Bazilika történetében számos meghatározó esemény található. A két háború közti időszakban vált igen fontos szakrális helyszínné, melynek csúcspontja az 1938-ban tartott Eucharisztikus Kongresszus volt. 1938. május 29-én, vasárnap délután indult el a hatalmas tömeget vonzó körmenet a Bazilikától, de a neves képviselők, mint Pacelli bíboros (1876-1958) beszédét meghiúsította a hirtelen jött vihar, ennek ellenére az esemény emelkedett hangulata örökre beírta magát a Bazilika történetébe.

A 20. század második felében az épületet számos kár érte. A második világháború alatt nagymértékben sérült és a helyreállítás sem bizonyult korszerűnek, így egy 1947-ben kiütött tűzvész miatt a kupola teljesen leégett. A hívek adományaiból történő helyreállítást követően 1982-ben újabb épületkár történt: az igen erős szél megbontotta a kupolát. Ekkoriban merült fel az épület felújításának szükségessége, amely a szakszerűségnek köszönhetően szép és hosszantartó eredményeket hozott. Az 1983-tól egészen 2003-ig tartó beavatkozások során építették meg a kupola körkilátóját is, ahonnan szemet gyönyörködtető látvány nyílik a városra, valamint megnyílhatott a Mindszenty József hercegprímás értékes hagyatékával kiegészült kincstár is.

A Szent István Bazilika évről-évre ismétlődő legfontosabb eseménye az államalapítás ünnepén megtartott Szent Jobb körmenet, amely 1948-tól a rendszerváltoztatásig tiltott vallási rendezvénynek számított, de a szabad Magyarország megszületését követően hívők ezrei bizonyítják évről-évre a katolikus közösség összetartó erejét, Szent István kultuszának életben tartását. Az 1989. augusztus 20-án megtartott körmenet többszörösen szimbolikus jelentőségűnek számított, melyen Paskai László bíboros erőteljes üzenetet közvetítő beszédében kifejtette: "Szabad jelképet látnunk a Szent Jobb ereklyében. A kéz az emberi testnek csodálatos és kifejező szerve. Nemcsak munkára alkalmas. Kifejezi a lélek belső érzéseit is: hívogat és összekapcsol embertestvéreket; int, bátorít, biztat, figyelmeztet, dorgál, utat mutat, vezet. A kéznek mély kifejezése van nemcsak a művészetben, hanem a mindennapi életben is. Szent István épen maradt halott keze folyton újra éled közöttünk: összehív bennünket, fiatalokat és időseket, akik magyarnak vallják magukat. Újra tanít, int, utat mutat, hogy a sok történelmi próbát kiállt magyarságunk a múlt hagyományait építően tovább fejlesztve a jelenben formálja a jövő történelmét. Indítja nemcsak a határainkon belül élő magyarokat, hanem azokat is, akik határainkon kívül élnek, sőt szenvednek magyarságukért: az erdélyi magyarokat és az egész világon szétszórt magyarokat. Erőt ad a próbatétek vállalásához, a nemzeti és keresztény értékek megtartásához."

A Szent István Bazilika szinte az ország védjegyévé vált, olyan műremekké, amely hirdeti a szilárd hitű magyarság hitét, a hazai építő- és képzőművészet remeklését, a nemzeti összetartozást és a katolikus egyház egyetemes örökérvényűségét, államalapító Szent István királyunk kultikus tiszteletével övezve. Egyfajta egyházi hungarikum, melynek megőrzése, védelme mindannyiunk közös feladat.

Felhasznált irodalom:

Ásványi Szabolcs: Dokumentumok a Szent István Bazilika építésének történetéhez. https://mnl.gov.hu/mnl/ol/hirek/dokumentumok_a_szent_istvan_bazilika_epitestortenetehez (letöltés ideje: 2023. máj. 15.)

Basics Beatrix – Kalmár Lajos: A 100 éves Szent István Bazilika. Pécs, 2006

Farkas Attila: Budapest – Szent István-bazilika. Bp., 1999.

Kemény Mária: A Szent István-bazilika. Bp., 2010.

Keresztföltevés a bazilikára. Pesti Hírlap, 1889- okt. 20. 5.

Paskai László: A Szent Jobb köszöntése. Új Ember, 1989. aug. 20-27. 1.

Tarnóczi János: A Szent István bazilika éneklő kövei. A templom története és műemlékei. Bp., 1937.

A publikáció a Barankovics Akadémia Alapítvány NEAO-KP-1-2023/6-001177 számú pályázata keretében valósult meg.